7. rész - Fizetés(emelés)

      Ahogy mondta is, a szomszédból a lány, Bridget hajszál pontosan reggel nyolckor hozta a kis Tomot, hogy egyéb dolgom sem lévén babysittert játszhassak.
      Na jó, nem mintha túlzottan elfoglalt lettem volna, de a gyerekek, főleg ez a korosztály, nos sosem álltak túl közel a szívemhez, azt meg aztán végképp nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha is vigyáznom kellesz csak egyre is.
      Persze ennek ellenére harag, vagy bármiféle ellenérzés sem volt bennem Bridget vagy a kérése iránt. Néha napján még örültem is neki, ha vigyázhattam Tomra. Talán mert kicsit feldobta a napomat. Vagy csak azért, mert Tom nem tartozott a túl élénk gyerekek közé, ezért egészen könnyű dolgom volt vele.
      Na meg, ott visszhangzott a fejemben: "Tudod hogy csak te vagy rajtam kívül az egyetlen, aki meg tudja nyugtatni". Ami azt illeti ez igaz is volt, nem nagyon hagyta, hogy rajtunk kívül mások hozzáérjenek.

      A négy órából, amíg Tomra kellett vigyáznom, három gyorsan eltelt. Ő egészen jól elvolt azzal, hogy nézhette a mesét a tévében, eközben én pedig tollat és papírt vettem, gondoltam papírra vetem nagyszabású tervem volt kis szövetségem szétbombázásáról.
      De valahogy nem igazán tudtam mit leírni, ugyanis a titokzatos "V" megnyerésén kívül nem igazán áll még össze a fejemben egy egyáltalán használhatónak mondható terv. Úgy gondoltam, talán ha megnyertem, majd segít. Elvégre mégis csak ő az, aki ismeri Jack-et meg a fondorlatos kis terveit. Jack kezében futnak össze a szálak, akihez a titokzatos pasason keresztül vezet az út.

      Úgy bele voltam mélyedbe a gondolataimba, hogy meg sem hallottam a csengőt. Tom jött oda hozzám, picit megrángatott.
      - Csöngetnek. - mondta, majd kezében egy tányér keksszel visszament a TV elé.
      Odamentem és kinyitottam az ajtót.
      Váratlan meglepetés várt az ajtó túloldalán, de végül is éppen kapóra jött a helyzet.
      - Egy italmeghívás? - lengetett meg kezében egy szatyrot leendő "munkatársam".
      - Talán majd máskor. - vetettem pillantást először a szatyorra, majd a kanapémon ülő Tomra. - Inkább teát?
      - Egye fene! - mondta és színlelt szomorúsággal az arcán leeresztette magasba tartott szatyrát.
      - Akkor? - nyitottam ki előtte az ajtót, ő pedig besétált, de alighogy ment beljebb megtorpant, majd fölvont szemöldökkel rám nézett.
      - Nem végeztem valami alapos kutatást. - mondta. Gyorsan túltette magát Tom látványán. - A gyerek kimaradt a sztoriból. - mosolyodott el, immár szőrtelen arcával. Pont úgy fejtett, mint először a plázában, rögtön felismertem benne a napszemüveges, fejbe húzott kapucnis pasast.
      Alig bírtam elfojtani a nevetésemet. Egyrészt a kijelentése miatt, másrészt pedig újra eszembe jutott a gyerekekkel való viszonyom.
      - Ő Tom. És, hogy úgy fogalmazzak, helyes kutatást végeztél, mert gyerek nincs a sztoriban. - nem állhattam, elnevettem magam. - Mindjárt jönnek érte, úgy tíz perc. Én csak vigyázok rá néha napján.
      - Tehát tea!

      Átmentem a konyhába és nekikezdtem a teának. Titokzatos társam, úgy tűnik a házban is követőmmé vált, mert utánam jött.

      - Egyébként kezd uncsi lenni a „V”. Olyan személytelen, zavar. – mondtam, célozva arra, hogy szeretném végre tudni a nevét.

      -Áh, igen. De ez titok.
      -Ja persze, a leendő főnököd előtt. – viccelődtem. – Jól nézne ki, ha még a nevedet sem tudnám.

      -Remek! – csapta össze a kezét, aztán feltartotta az hüvelykujját, ugyan ezt jelezvén. – Témánál vagyunk. Ezért jöttem. Tudod, Jacktől egész szép összeget kapok a megfigyelésedért. Ámbár megjegyzem, kezd unalmas lenni a meló, szóval gondolkodom a „felmondásomon”. Mi lenne a fizetségem besúgóként? – kérdezte mosolyogva.

      -Ez tényleg nem tud komoly lenni? – gondoltam, de ez valahogy tetszett. Végül is az élet egy játék, úgy is kell kezelni.

      - Nos… - kezdtem volna színlelt komolysággal, amikor csengettek.

      Bridget jött Tomért, de nem jött be az ajtón, amiért igazán hálás voltam. A tegnapi késes incidens is érdekesre sikerült, nem még ha látna egy vadidegen pasit a házban. Azt azért még ő is tudja, hogy nem igazán ismerhetem, ha nem látta még a szomszédból nálam, sem a környéken.

      - Tényleg, elég jól rejtőzködött… - jegyeztem meg magamban.

      Miután Bridget elvitte Tom-ot, kitöltöttem a teát, és helyet foglaltam a nem túl széles asztal szemben eső oldalán. Szemben „V”-vel.

      - Nos… Hol is tartottunk. Ja igen! Fizetség? – néztem egyenesen a szemébe, de zavarba ejtett, hogy ő is mennyire mélyen a szemembe néz, szóval folytattam inkább a mondandómat. – Mit szeretnél?

      - Hm… Egy csók tökéletesen megtenné kezdetnek… - hajolt át az asztalon, olyannyira, hogy a köztük lévő távolság alig egy pár centi legyen…

A