6. rész - A BOSSZÚ... kezdete

      Vendégem távozása után vettem egy forró fürdőt, s eltöprengtem azon, hogy is hívhatják valójában."V" mint Williem, vagy a "V" a római ötös számot jelenti? Számos találgatásom közepette eszembe jutott a "V" mint vérbosszú című film.Vajon ezt most megfélemlítésnek szánta? -már magamat sem értettem. Inkább pihennem kellene, s örülnöm annak, hogy két lépéssel a társaság előtt járok.

      Sikerült annyira megnyugodnom, hogy elaludtam a kádban. Csak az idegesítő csengőszóra riadtam fel. Ki lehet ilyen későn? Egyszerre csak elöntött a félelem. Lentebb csúsztam a kádban, s  vártam hátha elmegy. Ez a tervem sem jött be, egyre idegesebben kezdte nyomkodni a csengőt, amitől csak jobban bepánikoltam. Alapjában véve nem vagyok egy félős típus, de szerintem az én helyzetemben a legtöbb ember is hasonlóan reagált volna, vagy menekülőre fogta volna. De én nem akartam soha erősíteni az átlag emberek táborát, így hát erőt vettem magamon. Miután kiszálltam a kádból gyorsan felvettem a rózsaszín frottír köntösöm, amit még a nőveremtől kaptam halála előtti estéjén.
      Mindig is távol állt tőlem a rózsaszín és ezt Ellie is tudta, de szerinte kiemeli a szemem, s nagyon is jól áll. Ezt persze soha nem hittem el, s nincs is más ruhadarabon, ami hasonló árnyalatú lenne, de még is ez a kedvencem, mert ez az utolsó, ami megmaradt belőle, miután leégett a lakásunk. Majdnem pontosan két évvel ezelőtt tűz ütött ki a társasházban, mert a mellettünk lakó öreg bácsi a gáztűzhelyen felejtette a konyharuhát, ami önmagában nem okozott volna nagy problémát, csakhogy gázszivárgás volt, így az egész földszint porig égett. Részben Dan-nek köszönhetem az életem, mert ekkor szervezetbe a bandába és a későbbiekben is segítettek elviselni ezt a rettenetes űrt. Ezért is esik olyan rosszul, hogy szinte az "új családom" most így elbánt velem, de ahogy ezt már kigondoltam, visszakapják még. Nem is tudom mit várhatnék olyan emberektől, akik ugyan segítettek, de ezt mindig hozzám is vágták, s azt hogy mennyi mindennel tartozom még nekik az életemért, ami szinte semmit sem ért a szemembe a szeretteim nélkül.Biológiailag éltem ugyan ,de lelkileg már halott voltam, de most legalább van egy célom: a BOSSZÚ.

      A fürdőből a konyhába rohantam egy konyhakésért. A nagy sietségben a mosogatóban hagyott mosatlan kést vettem magamhoz, amin a tegnapi vacsora maradékai voltak -de gondoltam kein problem, így legalább ijesztőbbnek tűnhet. Halk lépésekkel az ajtóhoz értem, kinéztem a kukucslyukon -ahh csak a szomszéd lány volt az. Biztos már megint kizárta magát. Többször is elhagyta a kulcsát, s nekem adta a pótkulcsát, hogy legalább bejuthasson a saját lakásába.
      -Szia!
      -Szia! Bocsi a késői zavarásért, de szeretnék kérni egy elég nagy szívességet.
      -Mi lenne az?
      -Holnap igaz nem dolgozol?
      -Nem, deee...
      -Remek! Szóval az lenne a kérésem, hogy holnap vigyázz Tom-ra. Tudod hogy csak te vagy rajtam kívül az egyetlen, aki meg tudja nyugtatni,ha...
      -Igen tudom.
      -És amúgy is csak pár óráról lenne szó.
      -Na, jó.
      -Fergeteges! Akkor holnap reggel nyolcra hozom és majd ebéd körül jövök is érte. És nagyon szépen köszönöm. -megtorpant- Várj csak, mért va nálad egy kés? -kérdezte.
      -Ja ez? Hááát... -néztem a késre- igazából főzök.
      -Na de köntösben??

N