A tizenhetedik születésnapomat ünnepeltem. Tavaszi nap volt, hulló virágszirmokkal. Mindent belengett a fák és virágok üde illata, amint a szél meglengette őket. Hűvös tavaszi délután volt, mégis szoknyában és farmerkabátban vártam rá.
Rá.
Elvitt a kedvenc cukrászdámba. Hihetetlen, ahogy az idő állni látszék, amikor az ember jól érzi magát. Nagyon is. Ezután elmentünk megnézni egyet a legújabb őrült horrorfilmek közül, ami persze jó ok volt az összebújásra. Cseles. Elmentem poof maist venni, aminek persze a fele a moziterem padlóján landolt, amikor ijedtemben eldobtam egy-egy maroknyit. Ő csak kuncogott, amiért én rendszeresen csak leszidtam azt a bódzsót, majd duzzogva továbbnéztem a filmet.
Hazakísért, majd elbúcsúztunk egymástól. Már majdnem vége volt a napnak. Az ágyba vetettem magam. Még mindig éreztem valami bizsergő érzést, pedig Ő már rég hazafelé tartott.
Észre se vettem mikor aludtam el, de nem is tartott sokáig, felriadtam valami motoszkálásra. Az ablak felől jött.
-Jaj, csak ezt ne... -gondoltam, majd félve az ablak felé csoszogtam nyakig takarómba bugyolálva, mint egy igényesen burkolt múmia.
Majd meghallottam valamit. Valamit, amire nem is számítottam.
-"Oh she's only seventeen. It's a tick of our time and a tic in her head that made me feel so strange. I could call you baby, I could call you...." -énekelt. Az ablakom alatt. Kapott már bárki is ennél szívhez szólóbb ajándékot? Meghatottan álltam és bámultam le Rá, majd nevettem el magam, amikor futásnak eredt a gitárjával. Caleb, az első szerelmem.
-Mit szólnál egy filmnézős estéhez? Egy üveg száraz vörösbor, csokoládés pattogatott kukorica és valami nyálas film, amire nem is figyelünk, mert rég valami másról beszélgetünk. -nyújtotta ki maga elé mindkét hüvelykujját és mutatóujját Sheila, amint lefestette a tökéletes elkeseredett egyedülállók hiábavaló szerda estéjét.
-Most inkább nem. -feleltem- Fontos asztalosmunkát kell végeznem. Jusuf túl sokszor szökik el a ketrecéből, így ki kell találnom valamiféle odúhálózatot neki, ahol kedvére csatangolhat. -ami igaz is volt, de igazából egyszerűen csak nem volt hangulatom az önsajnálatra. Mert Sheils bármennyire is a kedvenc barátnőm volt már általános óta, mindig belemerült valami szomorú és elkeserítő témába. Főleg ha vörösborról van szó.
-Na mindegy is. Most hogy mondod, még vár rám otthon a meg nem fizetett túlóra. -sóhajtott, majd elbúcsúztunk egymástól. Hazabaktattam. A Nap lemenőben karmazsin színen festette meg a horizontot, megvilágítva a fákat és az épületeket. Imádtam ezt a látványt. Végre tavasz van.
Hazaérve az asztalra passzintottam a táskám, majd ledőltem a kanapéra. Nyugodt aléltságom nem tartott sokáig, látogatóm érkezett.
-Szervusz, Jusuf -simogattam meg a kis szőrcsomót, aki Houdinit megszégyenítő képességeivel a mellkasomra varázsolta magát a csukott ketrectől, majd összegombolyodott rajtam. Így maradtunk még ki tudja meddig, majd úgy döntöttem elmegyek. Magamra húztam egy kabátot, és sétáltam. Még nem voltam benne biztos, hova. Csak mentem előre.
E
