IV

      …De cseppet sem volt vicces a helyzet. Danny lassan a fegyveréért nyúl, de mire elsüthetné azt, ismét sötétségbe borul a sikátor. Csupán két sárgászölden világító szempárra lett figyelmes, amely sebesen haladt az éj leple alatt a sikátorból kivezető utca felé. Három lövésből egy sem talált, de a negyediket egy hangos nyögés követte. - ez az, most meg vagy te rohadék - gondolta magában az adrenalintól felpezsdült nyomozó. S ő is rohanni kezdett a sikátor elejéhez a nyögdécselő hang irányába. Közben elővette telefonját, hogy egy kis fénnyel megvilágítsa az utat, hogy el ne vágódjon a nedves kövön. Amikor eléri a hang forrását, a földön fekvő D-Dog arca pillant vissza rá.
      - Neked teljesen elment az eszed, hogy csak így vaktában lövöldözöl? Meg is ölhettél volna! - kiált mérgesen D-Dog. Bassz.. ez rohadtul fáj. És közben erősen szorítja a jobb vállát, hogy elállítsa a vérzést. 
      - Mi? Te mégis miről beszélsz? 
      - Arról, hogy a „Macska” helyett sikerült engem eltalálnod. Gratulálok , te igazi mesterlövész- mondta gúnyosan D. - Hogy van neked egyáltalán engedélyed erre az izére?- mutatott Danny fegyverére. 
       - Ez nem lehet igaz! Ha lett volna merszed oda vonszolni a segged az ajtóhoz, akkor most nem találtalak volna el, sőt még a „A Macska” is a markomban lenne. De hála neked várnom kell még az előreléptetésre… 
      - Ó nehogy már még én legyek a hibás azért, mert te nem tudsz rendesen célozni! Különben is neked csak erről szól az egész? Az elismerésről, a pénzről? Az nem is érdekel hogy emberek halnak meg egy pszihopata állat miatt, és ez ellen senki nem tesz semmit, mintha ez teljesen rendben lenne?
      - Persze hogy érdekel…-A veszekedést egy reszelős hang töri meg
      - Ember már megint vacakol ez a kib*szott neoncső, igazán megjavíthatnák már.- Egy közel két méteres részeg fazon szeretne bejutni a klubba. Nagy nehezen előveszi a gyújtóját, meggyújtja utolsó már félig elszívott cigijét, s a gyújtó nyújtotta halovány fény segítségével sikerül eltántorognia a klub bejáratához. Ahogy megfogja a kilincset, érzi, hogy sikamlik a vértől, de egyszerűen csak a kabátja oldalába törli kezét és a következő pillanatban már elnyeli a hatalmas embert a hangos zaj és a tömeg. Még csak fel sem tűnt neki, hogy egy holtest mellett sétált el. 
      - Az édes tudatlanság –törte meg a csendet D. Danny felsegítette D-Dogot és kisétáltak a sikátorból. Az utca fényáradata zavarta a szemüket, időbe telt mire ismét hozzászoktak a világossághoz.
      - Hadd nézzem a vállad!- szólt közbe Danny 
      - Semmi baja! 
      - Elvitetlek egy kórházba, el is fertőződhet a seb. Amúgy is az én hibám, felelőséggel tartozom a tetteimért. 
      - Mi van talán félsz, hogy miattam elveszítenéd az állásod? 
      - Ne viccelj! Szerinted nincs elég befolyásom ahhoz, hogy simán eltusolhassam ezt az ügyet? Csak nem szeretném, hogy a vallomásod felvétele előtt elpatkolj itt nekem. 
      - Ezt akkor vehetem bocsánatkérésnek? 
      - Vedd aminek akarod! Maradj itt csak hívom a bűnügyiseket.. 
Cho ért ki elsőnek a helyszínre. 
      - Öregem mi a fenét kerestél itt az éjszaka közepén? A normális emberek hazamennek munka után és lazítanak, nem pedig sötét, koszos sikátorokban mászkálnak. 
      - Láttam, a saját szememmel láttam és még most sem hiszem el…. 
      - Mit is? 
      - Maneki-nekot…