_________________________________________________________________________________
Egy sötét sikátor valahol Houston eldugott
kerületében. Rendőr szirénák, járókelők zaja, autó dudák. Újságot sodor a szél.
Valaki épp egy tv-t dobott ki az emeletről. Egy másik lebujból egy sörösüveg
repült az utcára.
-Kérem.....kérem ne tegye ezt. Nem teheti ezt velem. Ne! Ne! Kérem! Ne!
Az orvos végzett a beteg vizsgálatával, majd ellátták a sebeit. A koponya röntgenfelvétele már a kiérkező rendőröket köszöntötte.
-Szóval azt mondja egy nagydarab, szőrös, fehér szörny rontott magára és tette....ezt? -kérdezte felhúzott szemöldökkel hitetlenkedve a biztos úr, kezében jegyzetfüzettel, amibe hanyag jegyzeteket firkantott. "Nagy fehér szőrös izé támadás a hatos utca mögötti sikátorban. Húsvéti nyúl....?"
-......Maneki neko -mondta az ázsiai vonású rendőr, Cho.
-Egészségedre.
-Nem, nem. Ez egy japán név arra amit az áldozat körülírt. Valószínűleg mindenki látott már ilyet egy egy kínai vagy japán étteremben.
-Arra a fehér macskára gondolsz? -kérdezte az unott rendőr, Danny.
-IGEN AZ. Úristen. Maguk is látták?! -szólalt meg a kötözött fejű kihallgatott.
-.....Cho, beszélhetnék veled négyszemközt? -arrébb léptek a kórházi ágytól. Danny megdörzsölte a szemeit szabad kezével, majd csípőre tette azt.
-Mit gondolsz róla?
-Most komolyan? Szerintem valami iszákos aki egy kocsmabunyóban jól elverette magát a szabadnapos télapóval vagy egy fehér tigrissel. Ugyan már, Cho. Az ilyen esetek után én csak haza akarok menni és lezuhanyozva Walking Dead-et nézni. Ez nem is eset.
-Szerintem minden ember vallomását komolyan kell vennünk. Nézz csak rá.
Danny ránézett a lila foltos szerencsétlenre, ahogy a saját, megtépázott ruháiban bénán ül az ágy szélén.
-Mit vársz tőlem? -kérdezte megadóan a táskás szemű rendőr.
-Kezdjünk valamit a hallottakkal és nézzünk utána más jelentésekben, hátha történtek még efféle furcsa támadások a környéken.
Danny csípője körül törölközővel, vizes hajjal állt a város felett terpeszkedő apartmanja nappalijában, a panorámás felhőkarcolóból szemlélte a nyüzsgő éjszakai várost. Nem tudta kiverni a fejéből azt a zakkant alakot, na meg a vallomását. Kisétált az erkélyre. Meleg nyári szellő csapta meg. Végre hűlt a levegő éjfélre. Még mindig csorgott róla a víz, végig a tarkóján.
-Még hogy egy macska.. -kortyolt a whiskybe, majd feltett lábakkal elkezdte nézni az újabb epizódnyi vért, emberi agyat csócsáló zombikat és szervezkedő shotgun-os-komolyan a semmibe bámuló véres szakadt csőcseléket.
Hajnal háromra járt. Azt gondolnánk ilyenkor lenyugszanak a sugárutak és minden csendes. De az utca sosem alszik. Reggel a friss nyomtatott sajtóban halálesetről cikkeznek. "Járőröző rendőr talált holttestet a hatodik utca mögötti sikátorban. Az áldozatot valószínűleg megverték majd megfojtották. A rendőrség még nyomoz a területen történt halálesetek ügyében."
-Kérem.....kérem ne tegye ezt. Nem teheti ezt velem. Ne! Ne! Kérem! Ne!
Az orvos végzett a beteg vizsgálatával, majd ellátták a sebeit. A koponya röntgenfelvétele már a kiérkező rendőröket köszöntötte.
-Szóval azt mondja egy nagydarab, szőrös, fehér szörny rontott magára és tette....ezt? -kérdezte felhúzott szemöldökkel hitetlenkedve a biztos úr, kezében jegyzetfüzettel, amibe hanyag jegyzeteket firkantott. "Nagy fehér szőrös izé támadás a hatos utca mögötti sikátorban. Húsvéti nyúl....?"
-......Maneki neko -mondta az ázsiai vonású rendőr, Cho.
-Egészségedre.
-Nem, nem. Ez egy japán név arra amit az áldozat körülírt. Valószínűleg mindenki látott már ilyet egy egy kínai vagy japán étteremben.
-Arra a fehér macskára gondolsz? -kérdezte az unott rendőr, Danny.
-IGEN AZ. Úristen. Maguk is látták?! -szólalt meg a kötözött fejű kihallgatott.
-.....Cho, beszélhetnék veled négyszemközt? -arrébb léptek a kórházi ágytól. Danny megdörzsölte a szemeit szabad kezével, majd csípőre tette azt.
-Mit gondolsz róla?
-Most komolyan? Szerintem valami iszákos aki egy kocsmabunyóban jól elverette magát a szabadnapos télapóval vagy egy fehér tigrissel. Ugyan már, Cho. Az ilyen esetek után én csak haza akarok menni és lezuhanyozva Walking Dead-et nézni. Ez nem is eset.
-Szerintem minden ember vallomását komolyan kell vennünk. Nézz csak rá.
Danny ránézett a lila foltos szerencsétlenre, ahogy a saját, megtépázott ruháiban bénán ül az ágy szélén.
-Mit vársz tőlem? -kérdezte megadóan a táskás szemű rendőr.
-Kezdjünk valamit a hallottakkal és nézzünk utána más jelentésekben, hátha történtek még efféle furcsa támadások a környéken.
Danny csípője körül törölközővel, vizes hajjal állt a város felett terpeszkedő apartmanja nappalijában, a panorámás felhőkarcolóból szemlélte a nyüzsgő éjszakai várost. Nem tudta kiverni a fejéből azt a zakkant alakot, na meg a vallomását. Kisétált az erkélyre. Meleg nyári szellő csapta meg. Végre hűlt a levegő éjfélre. Még mindig csorgott róla a víz, végig a tarkóján.
-Még hogy egy macska.. -kortyolt a whiskybe, majd feltett lábakkal elkezdte nézni az újabb epizódnyi vért, emberi agyat csócsáló zombikat és szervezkedő shotgun-os-komolyan a semmibe bámuló véres szakadt csőcseléket.
Hajnal háromra járt. Azt gondolnánk ilyenkor lenyugszanak a sugárutak és minden csendes. De az utca sosem alszik. Reggel a friss nyomtatott sajtóban halálesetről cikkeznek. "Járőröző rendőr talált holttestet a hatodik utca mögötti sikátorban. Az áldozatot valószínűleg megverték majd megfojtották. A rendőrség még nyomoz a területen történt halálesetek ügyében."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése