III. A Maneki-neko

                19:00.
                Danny most is túlórázott. Három kávé után sikerült újra átbújnia az aktákat, de nem sokra ment a megszerzett információkkal. A támadó legpontosabb leírása is hihetetlennek tűnt. 170 körüli fehér, szőrős test, hatalmas macskafejjel. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy egy gyilkos, miért pont egy macskajelmezben támadna áldozataira. Ez a jelmez túl feltűnő, de mégis, hogy-hogy senki se tett jelentést arról, hogy az esetek idején egy nagy, két lábon járó kabalaállat garázdálkodott az utcán.
                A célszemélyek általában fiatalok voltak, a többsége lány. Az utóbbi hónapban viszont ötször támadtak meg idős szerzeteseket. Danny semmilyen sémát nem tudott felállítani, nem értette, hogy mi az összefüggés az áldozatok között, úgyhogy úgy gondolta, ezzel véget is ért a mai műszak.
                Az aktákat rendezetlenül hagyta az asztalon, viszont kifelé menet, csak nem hagyta nyugodni
az ügy. Ezért ahelyett, hogy lassú tempóban hazavezetett volna, elindult az Andrews út sikátora felé, ahol eddig 3 haláleset is történt. Útközben azon töprengett mennyit változott Houston az elmúlt 10 év alatt. Minden évben egyre kevesebb a város zöld területe, helyükre nagy kocka és téglalap alakú épületek sokasága kerül, amely majd a közeljövőben akár százezreknek is biztosíthat szabad álláshelyet. A vállalat aztán becsődöl, az a sok százezer munkanélküli lesz, és a tömbök ottmaradnak üresen, felesleges foglalva a helyet, és rondítva a környezetet. Danny meg volt elégedve a munkájával. Jó fizetést kapott, és egy-egy ügy alatt kiélhette kreativitását, nem mellesleg imádta elkapni a tetteseket. Szemébe nézni a rohadék görénynek, felbecsülhetetlen érzés.

Danny már fél órája az Andrews úton körözgetett, amikor már végső elkeseredésében már indult volna haza, amikor megpillantotta Doggy-t. A gyerek éppen a sikátor felé lopakodott. Fehér macskajelmez ugyan nem volt nála, de minden esetre elég gyanúsnak tűnt, ezért Danny leparkolt kocsijával, és úgy döntött, személyesen is megkérdezi a művészlelket, hogy mit keres itt.
               D-Dog épp akkor fordúlt be a sikátorba, amikor már csak pár lépés volt köztük. Danny a falhoz lapulva lesett be a sikátorhoz, de túl sötét volt, nem látott semmit. Beljebb ment és meglátta a srácot, amint egy üres sörösüveget szorongatva, egy kuka mellől leskelődik a sikátor vége felé. Danny-nek ekkor tűnt fel, hogy a sikátor már nem is sikátor, mert a végében egy klub nyílt. Rövid lépcső vezetett fel az ajtóhoz, ami felett a klub nevét neon csövek formálták meg.
                KawaiiCorner? Ez biztos csak valami ócska vicc, gondolta.
                A klub ajtaja éppen kinyílt, és két részeg férfi tántorgott ki kacagva. Dan a falhoz lapult, és közelebb kúszott Doggy-hoz. Épp időben kapta el a srácot, aki rá akart rontani a két részegre, és a falhoz lökte. D-Dog a meglepettségtől elejtette az üveget. Hirtelen nem tudta, hogy féljen vagy felháborodjon.
                   - Ember.. mégis, mi a szart képzelsz? – kiáltott rá, félig rémült, félig felháborodott hangon. Úgy látszik, nem sikerült döntenie a két érzés között, ezért hagyta mind a kettőt eluralkodni magán. Ezalatt a két részeg az összes nemtörődömségükkel, elhagyta a sikátort. Danny követte őket a szemével, majd amikor látó és hallótávolságon kívülre kerültek, még egyszer a falhoz vágta Doggy-t
                    - Én mit művelek? Megállítalak életed legnagyobb baromságától? Mi a fenét csinálsz itt? És ha lehet mellőzzük a laza stílust.
A srác bólintott egyet némán és intett Danny-nek, hogy engedje el a nyakát. Dan leeresztette, mire a kölyök, nagy köhögést és rosszullétet imitált. Amikor látta, hogy a nyomozót ez egy cseppet sem aggasztja, abbahagyta a színészkedést és beszélt.
                    -  Itt ölték meg.. itt ölték meg a húgomat. – és ekkor már tényleg visszavett magából.
                    - Ennek a két részegnek volt valami köze az ügyhöz? Nem láttam őket a feljegyzésekben.
                    - Ó, márpedig igenis volt közük hozzá.. itt voltak akkor, segíthettek volna, de elszaladtak. Már évek óta tervezem, hogy egyszer ezt a két gyáva rohadékot megölöm, de még csak most jutottam el odáig, hogy tegyek is valamit a húgomért.
                     -  A húgodért? – kérdezte Danny értetlenül
                     -  Igen, érte! Én az élettől megkapom a büntetésemet, ember! De ezek?! Minden egyes rohadt nap eljönnek ide és részegre isszák magukat. Azon a helyen, ahol a húgom meghalt! Tennem kellett valamit, a fenébe is! – D-dog dühében már a falba vert és fel-alá mászkált, míg Danny csak egyhelyben állt.
                     - Most be fog vinni? – Kérdezte Doggy
                     - Igen.
                     - Király, már csak ez hiányzott..
                     - De csak azért, hogy felvegyem a vallomásodat, arról az estéről.
A srác megállt egy pillanatra, majd Dan-hez fordult.
                     - Mármint, ez azt jelenti, hogy..
                     - Azt jelenti, hogy újabb nyomozást indítok el a húgod ügyében, és eljárást is indíttathatok a részeges fickók ellen, ha pontosan elmondasz mindent, hogy mi történt akkor. Csak hagyd a szlenget és a lazaságot. És öltözz fel rendesen T-Dog.
                     - D. A nevem D-Dog.
                     - Tökmindegy, a meghallgatáson, úgyis az igazi nevedet kell mondanod! – válaszolta Dan már egy kicsit frusztráltabban. 
                     - Hé, egy kicsit több tiszteletet D-nek!
                     - Ha nem fogod, be olyan tiszteletet adok, hogy..
Ekkor Danny-t félbeszakította a neonfények hangja, ami egyre hangosabban zörgött, majd nagy szikrázások közepette kialudt. Sötétség ereszkedett rájuk, az útcai lámpa sárga fénye is keveset ért.
Danny rosszat sejtett ezért épp elkapta volna D-Dog karját, hogy elinduljanak, amikor hatalmas ordításokat hallottak a hátuk mögül. Az ajtó kicsapódott, ekkor közelebbről hallották, a sikoltásokat, de pár másodperc, és elhalkult az utolsó hang is. Danny megszégyenülve állt Doggy mellett. Lassan indult el a sötétségbe.
                      - Hé.. zsarukám.. szerintem húzzunk el a francba – szólalt meg remegő hangon D-Dog.
                      - Miért D.. csak nem megijedtél – kérdezte kissé játékosan Danny, hogy oldja a feszültséget. Még mindig az ajtó felé tartott, és tiszta szívből remélte, hogy nem azt fogja látni, amire számít. Mielőtt még még egy lépést tett volna, a Kawaiicorner felirat újra felvillant. Az ajtó zárva volt és előtte egy fekete alak állt, hatalmas fejjel. Az ajtón pár vércsík vöröslött. Danny ekkor már észrevette, hogy az alak lába mellől egy öreg, üveges szempár mered rá. A fejre vér csöpögött lassacskán egy baltáról.
                       - Mi a f..
Az alak felemelte a fejét. Kétség sem fért hozzá, hogy egy macska jelmezes gyilkos állt előttük.
A Maneki-neko. Danny-ben a vér is megfagyott, amikor meglátta az állat mosolyát és fényes fekete szemeit. Sosem gondolta volna, hogy egyszer félni fog a macskáktól. A Macska félrebillentette fejét, lassan felemelte mancsát, és integetett nekik.
                       - Ez csak valami rohadt rossz vicc lehet..