II. Nyakatekert vallomás

Danny egy kissé idegesen csapja le az újságot konyhájának egyik pultjára. Már csak ez hiányzott. Ha ez ügy eddig nem is, most már biztosan szúrja szemét, de nem ám azért, mert olyannyira érdeklődik iránta, csupán csak fejében felcsillanni látszott az a bizonyos villanykörte, amely új tervvel kecsegtetett a jövőt illetően. Mégpedig pozícióemelkedést, ami már pedig fizetésemeléssel jár, ami pedig nagyon jól jönne most, amikor az anyagi stabilitása egy kissé megingott. Ezért még ugyanabban az órában, amelyben ezen csodás terv a fejéből kipattant, felhívta az éppen szolgálatban lévő kollégát, hogy mire beér a kapitányságra, az összes hasonló ügy mappája legyen az asztalán.

Mindez persze nagyon szépen hangzott egészen addig a pillanatig, amíg az irodájába belépve meg nem pillantotta az asztalán tornyosuló mappák sokaságát. Biztosan szükség van erre? Ez, és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg az elméjében.

-Uram, ez az összes. – Danny valósággal felhorkantott. Éppen elég ezt átnyálazni, nemhogy még többet. Ó, a rendőrélet szépségei, ráadásul ez a jelenet valami régi fekete-fehér filmbe is elmenne. Abban szoktak a rendőrök aktákat tologatva, szivarozgatva nyomozni.

- Hívja nekem ide Cho nyomozót.

Alig telik bele két perc, az említett személy megjelent az iroda ajtajában, két kávéval a kezében. Előre tudhatta mi vár rá, pontosabban rájuk.

-Szortíroznunk kell. – mondja Danny, fel sem vázolva a helyzetet, elég egyértelmű, és máris neki lát az első aktának.

Három óra lázas kutatás után, Danny idegesen csapja le az éppen kezébe kerülő nyomtatványt.

-Hát az összeset egy embert írta? Mindegyikben ugyan az áll, csak egyre cifrábban megfogalmazva. Ezekből így semmit sem tudunk meg! – csak egy kevés hiányzik, hogy türelmét vesztve rohanjon ki a helységből.

- Vagy mégis… - lapoz izgatottan tovább Cho a sok monoton, egyhangú szöveg után saját aktájában. – Ebben van egy elég egyértelműnek tűnő személyleírás.

- Végre! Ezt a sok babonás marhaságot.

- Uram, ne nézze le azt a „sok babonás marhaságot”. – idézi az idősebb szavait. – Meglepődne, mi minden van ezek mögött.

- Nem hiszek ezekben a marhaságokban! – szavaiból sugárzik a hitetlenség és az elcsigázottság. – Had olvassam! – Hamar végigfutja a sorokat, és valóban, üdítő változás ez a monoton tőmondatok világa után, és még némi információt is csepegtet(het) az ügy megoldásával kapcsolatban.

- Az akta szerint volt egy ember, akit azokban az időkben behoztak a rendőrségre, mint gyanúsítottat… de nem tudták rábizonyítani. Sem indítéka, sem lehetősége nem volt megtenni, biztos alibije volt arra az éjszakára, így végül elengedték.

- Hát most újra behívjuk. Intézkedj az ügyben. – Danny gondolatban összedörzsölte tenyerét, talán mégis sikerül megoldania ezt az ügyet. Biztosan nem volt az olyan egyszerű akkoriban, ezek az akták pedig elég gyakran információhiányosak, kell ott lennie valaminek.

*

A kihallgatás napján minden a szokott rendje szerint zajlott, és megjelent az aktában feltüntetett személy is, aki nem mellesleg elég fura fazonnak bizonyult, amivel megtörte a napok csendes, egyszerű rendjét.

-Hívják be! – int Danny a szobából. Az említett személyt az ajtóig kísérik, onnantól csupán csak a lélek, ami összetarthatta, hogy eljusson a székig, az asztalnál.

Fekete atléta, vállakon csüngő, isten tudja hány színű dzseki, két számmal nagyobb nadrág, némi ékszer, és felfoghatatlan lazaság. Ez már nem a fekete-fehér filmek kategóriája.

-Neve? – fog hozzá a beszélgetéshez Danny nyersen, nem nézi túl sokba a vele szemben ülő fiatal férfit, vagy inkább srácot, aki a másfél évvel ezelőtti akták egyikéből került elé, mint egy varázsütésre.

- Doggy D-Dog.

- Á, szóval maga ilyen művészféle. – dől hátra összekulcsolt karokkal székében Danny. – Gondolhattam volna. Mégis melyik utcából csöppent maga ide? Hol osztja az észt?

- … - Danny tanácstalanul suttog oda kollégájának.

- Ez mi volt?

- Rapp uram.

- Na nem mondja, az nekem is leesett. Mit mondott?

- Khm, itt vagyok én vagy mi a szar! – köszörüli meg torkát az előbbi beszélgetés fő tárgya.

- Vagy mi a szar… - suttogja maga elé Danny, de úgy, hogy még ő maga is csak alig hallja. – Gyanítja-e miért van itt?

- Ha az a régi ügy, ja, akkor ja, tudom, de már akkor is elmondtam, nincs közöm hozzá, szal mennék má’!

- Mit tud arról az esetről? – Dannyt nem lehet kizökkenteni a továbbiakban.

- Olvasd el, haver, ott van azon a kibaszott papíron. – ellenben a „kutya” a legkevésbé sem igyekszik moderálni magát.

- Ott volt azon az éjszakán! Jól mondom? Hogyne lett volna! Megölte azt a szegény lányt, aztán…

– Na jó, ember, nincs nekem erre időm, húzok a fenébe, vissza az „utcámba”!

- Történt akkor valami, jól gondolom? – ekkor az addig halál laza srác arca megkeményedik, mint, akit kicseréltek, és még az ótvar stílusát is levetkőzi a következő mondatok erejéig. Olyan komolyan beszél, amilyet az ember, előítéletes lénynek születvén, még csak elképzelni sem tud egy olyan első benyomás után, mint az övé.

- Történt… De sem azon az estén, sem egy másikon, de még csak egy harmadikon sem érdekelt senkit, ami azon az éjszakán történt. Nem cikkeztek róla újságok, nem lett tv hír, csupán csak az az egy bejelentés, és az én személyleírásom maradt meg abból az éjszakából, de az is úgy, hogy valami oknál fogva a valóság ellenkezőjét ábrázolja…

Danny szemöldökét ráncolva hallgatja a történetet. Kezd érdekes lenni a dolog…

-Azon az éjszakán, a lány, akit kegyetlenül meggyilkoltak, meggyaláztak, majd elfelejtettek, a húgom volt. Mindössze csak tizenhat éves volt, és ő volt az egyetlen családom, mégis, senkit sem érdekelt, hogy azon az éjszakán megölték őt, megfosztották egy jobb élet reményétől… Senkit nem érdekelt, mert nem voltak szülei, nem volt családja, nem volt élete, sem lehetőségei.

Csend lesz úrrá a szobán, amit végül Danny tör meg.

-Miért nem mondta mindezt akkor el?

- Maga mondta, hogy van ott még valami, hogy hiányos az akta. Hogy ne lenne az, hiszen kihagyták, mennyire kétségbeesetten akartam megtalálni az egyetlen húgom gyilkosát, mennyire elkeseredetten akartam, hogy nyomozzanak, de semmi. E helyett én lettem az, aki megölt egy szegény lányt egy kihalt városrészben. Én lettem, aki nem tudta megvédeni a húgát…

Ezek után viszont kétség sem férhetett ahhoz, hogy Danny nagyobb, jóval nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint amilyenre számított.